Nagy Zopán
A kiállítás aktualitása: az Apolló 11 éppen ötven évvel ezelőtti küldetése…
Drégely Imre: Utazók, 35×80 cm
A különleges hármasikrekkel, szépséges leányaimmal: Annával, Zoéval és Lunával indultam el a kiállításra. A hártyásan átható, rojtosra tépázott felhők mögött gomolygó, bizsergetően sugárzó Hold hívása is jelentősen átitatta jelenlétünket, misztikus-erotikus képzelgéseink közös rezgéssé formálódtak…
Előzmények / pre-koncepció. Kortárs operák / Hold-szimfóniák:
A leírót ütve fúróra, vésőkre és körfűrészre komponált falátszakítások ébresztik. Éles köszörűnyüszítés hatol a füljáratokba, munkások krákogása színesíti a refrént, plafonvakolat omladozik, fölötte galambdúc, búgás-monotónia, alant bölcsődések sírása, kintről ordítozás-feszültség hasít a forgalom zajába…
Konvektor berreg, fémgyomrából, csőbetétes beleiből morgások, kattogásokkal elegy korgás-hangrétegek színesítik a távoli szférákból áramló, szekrényekből kiszakadó, zsigerekbe beszivárgó Kurtág–Ligeti–Penderecki-opusokat, szimfonikus költeményeket, abszurd áriákat… Ó, Kosmogonia! Ó, Polymorphia…
Drégely Imre: Hold-makró, 2009, 142×100 cm
A saját(os) sistergések, szimultán monológok mögött az Űrodüsszeia és a Solaris félelmesen nyomott szólamai is jelen vannak. Egy (kiugrott) űrhajós karmester némafilmet rendez… A fejben: opálos füst-kvarcok repedeznek…
A leíró (eközben, éber álmában is): folyamatosan a véreres, vulkanikusan kőzetfoltos teliholdat fotografálja… Holdfázisok fiktív definícióit írja át, befelé szavalja, belső kottákba firkálja, rezignált kalligráfiáit, ecsetrajzait vetíti rá a Hold-fotográfiákra…
Csillagászati jelenségek vetülnek a plafonra, az elme többszintű vetítőtermében, az agyfal foszlottan áttetsző vásznán pedig kozmikus és sejtelmesen éteri jelenetek zajlanak… Az Aldebaran a Holdtól 1, 9 fokkal délre helyezkedik el, a Quadrantida meteorraj közelsége, kvázijelenléte: idegeket ingerlő, csontokba szúró, parázslóan nyilalló hatást gyakorol…
Drégely Imre: Mare Tranqillitatis, 60×60 cm
A Vénusz a Holdtól 1, 2 fokkal északra helyezkedik, a Szaturnusz a Holdtól (kisvártatva) 0, 1 fokkal északra helyezkedik… A belső kórus ragyogóan egybefonódó, ölelkező magja (Anna–Zoé–Luna triumvirátusa) a teljes holdfogyatkozásról és a gyűrűs napfogyatkozásról (angyali kánonban) énekel…
A kiválasztott óriásteknőcök (a szférák zenéjét is magasan megszégyenítve): visítva élveznek, túlvilági hang-rezonanciákkal ejakulálnak…
A kakofonikus és az in-time kakaó-fóbikus formációk hangköltészeti performance-játékait a Világűr rádió cseppenként adagolva, égi infúziócsatornák által közvetíti…
Mátraderecskén kiárad a mofettafürdő, a kénes, véráramlást gyógyító medencék a csontgyulladások felé csobognak, az érthetetlenül beteg szervezetek irányába áramlanak… Luther veszett kutyái denevér-kengurukká, fejjel lefelé lógó gurukká változnak, a cseppkőbarlang-színház előadásaira minden jegy elkelt…
A holdkóros zoológusok legitim csoportja megnyitja a Nemzetközi Tatu Futtató Verseny szimbolikus kapuit… Meredith Monk, egy siketnéma pantomim-művész társulatnak monumentális űr-operát rendez… Lajka-kutya állati, experimentális zenekart alapít a Marson… Moondog földolgoz egy magyar népdalt, íme, egy részlet:
Hej, Lunáról fúj a szél, szegény ember mit remél, Lunáról fúúj a széél…
Ha Lunából nem fúúj-na, misztikus köd sem vool-na, Lunából fúúj a széél…
A Hold jégpályáján ismeretlen lénymakettek, filozofikus sportolók, mitikus bábok, félálomban élő fosszíliák és relikviák csúszkálnak… A „mérkőzés” nagyon barátságos…
Drégely Imre az Artphoto Galériában, 2019. 3. 12.
Fotó: Nagy Zopán
Drégely Imre képanyaga, individuális, fotógalaktikus időutazása, szenzibilis világa (a sajátságos Holdra szálás hommage: 1969–2019): egy professzionális – és fantasztikus kiállítást eredményezett.
Éjszakánként, az elsötétített galériából csak enyhe brómezüst zselatin- és fixírsózizegés, Hold-por sistergés, illetve némi szkafandersúrlódás szivárog ki…
Artphoto Galéria, Budapest,
2019. 3. 12. – 4. 5.
