Nagy Zopán
Való, tévedéstől mentes,
biztos és igaz mindenek felett,
hogy ami fent van, a lentihez hasonló,
s ami lent van, a fentihez,
beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját.
Hermész Triszmegisztosz
A Háromszögek csúcsai, bizonyos építmények tető-ívei, melyek éppen, hogy össze (Nem) érnek, akképpen hatnak, akár a megcsorbult, sebzett hegy-ormok, az egymás csúcsaival, önmagukkal, rokonaikkal (több irányból is) kvázi találkozó áramvonalak. Önnön gyomor-szakadékaikban, ház-, nem-ház helyiségek szintjeiben, ismeretlen járatokban, piramis-belsőkben rezonáló erőhatások, melyek Alakzataiban a visszaforduló járatok: feneketlen mélységekbe térnek vissza…
Bereznai Péter: A sötétség közepén, 2015, akril, vászon, fa, 70 x 100 cm
Ősidők óta, eredetüket, erezetüket, kőzetmintáikat, mint gondolat-darabkákat:
újra- és újraépítve emelkednek az elméletek és munkálkodások: (a) bizonyos-bizonytalan csúcsok felé, miközben akár szimultán, és szinte észrevétlenül járnak be azonosíthatatlan, feltár(hat)atlan dimenziókat is. Körforgásban, eonok-tól
az „örök” jelenig, a mezozoikum-ig, archaikustól az állandóság óhajtásán is túl:
a Nagy Folyamat része(se)iként.
A kozmosz törvényeit kutatva a tudósok gyakran estek a geometria,
és a számok bűvöletébe. Azt vallották, hogy a valóság más részei is
megragadhatók a geometria módján (more geometrio)… – dr. Lukács Manuéla.
Az esszenciális elemek és szimbolikák, bizonyos jelképek előtti-utáni jelek, bevésett, beégett enigmaként élnek Bereznai Péter műalkotásaiban.
Bereznai Péter: Fekete kép két part között, 2014, ipari festék, formázott vászon, fa, 110x 180cm
A szenzibilis konstrukciók: absztrahált terek, letisztuló, filozofikus költemények. Egyesítés. 1 + 1 = EGY. (Akár Tarkovszkij bizonyos jel-képeiben, kép-jel(enete)iben: szembesítés, a feloldás keresése…)
Konfirmáció. A hit megerősítése évszázadokon át tartó téli éjszakákon, szurok-fekete éjjelek sistergése egyetlen lélegzetbe sűrűsödve, mocsarakkal körülvett kápolnák suttogó beszéde, csillag-csonkok csöndes elnyelése… Láthatatlan transz. Felkészülés az Úrvacsorára…
Koronacsakra (szahaszrára). A hetedik csakra, a „támasz nélküli lakóhely”,
az „ezerszínű üres csakra” az egyik legérzékenyebb energia-góc, amiről (nagyjából) tudunk. Nyitott – zárt – nyitott kapocs a fizikai és a spirituális világok között.
Egy túlvilági Lótusz levél-jelbeszéddel üzen nekünk.
Eleme nincs, mert nem az anyagi síkhoz tartozik.
Endokrin mirigyeink fölserkennek. A tobozmirigy és az agytekervény is mocorog.
Elme-nyúlványból kiálló, fölfelé táguló tölcsér néz az ég felé.
Életfeladatunk: fölsőbb erők megtapasztalása, egységérzet.
Érzékelésünk: nem tarozik a tárgyhoz. Magasabb rendű világokkal van kapcsolata. Egy hegyikristály-tömb hasad ketté: zsebeinkbe szórja csillogó szemeit.
Az intuíció bízik bennünk, tudásunkba is bele(v)érez…
Minden szimbolika is „csak” szimbolikus. Szövevényes…
Bereznai Péter: Golgota II., 2016, ipari festék, vászon, fa, 59 x 155 cm
A Nap: jós-kártyákat éget egy elhagyott temetőben.
Fizikai szerepünk: feloldódási folyamatban (van).
A kaszások (most) máshol kártyáznak.
Archetipikus képünk: a már nincs és a még nincs képződménye.
A dualitás nem skizofrén kérdés. – És ezt (itt) ki kérdezte?
Illóolajok párolognak: babér, mirha, tömjén, kömény.
A Szaturnusz és az Uránusz a Holdban áll. Meditál.
Egy megfagyni készülő ház gyomra nagyot kordul…
Bereznai Péter: Mágikus éjszaka a Szamárhegyen, 2016, ipari festék, akril, vászon, fa, 45 x 45 cm
A tárgyak aurája független (a hittől).
A csakra-rétegben integrálódnak (a) légköri viszonyok is.
A gyógyítók (ha nem kérik): innen kapják a szükséges energiákat.
A tudattalan tudat is újabb utak után kutat.
A sajátos utak szeretik, szeretnék elkerülni egymást.
A koronacsakrához tartozó síkhoz már nem tartoznak konkrét képek.
Az üres házak kilehelt lelkei: kémények fölötti glóriák.
*
Om, mani padme hum, omm maanni paad mme hummm… – Mantráztam egy rozsdás hordóból kitekintve, torzítva, révülve, hörögve: egy metamorfózisokkal telített hajnalon, nagyjából (szinte pontosan): 21 éve, 27 napja, 11 órája, egy
(majd két) alföldi kisváros objektumai között, 1995-ben, amikor is Bereznai Péter
és Penyaska László tárlatának megnyitója előtt és után, napokon át bolyongtam álmatlanul – és éber káprázatban is nagy, sötéten igéző táblaképeket, sajátos illesztékekkel, bevágásokkal, „üres-járatokkal”, szokatlan formai megoldásokkal ellátott jelenés dipti-triptichonokat láttam… Kitűnő konstellációk rajzolódtak, előremutató jelek rezonáltak… (Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum – Gyoma, Kishajó Korcsma Kerthelyisége…) – Első könyvemet is abban az évben írtam meg
(a 13 évvel később megjelenő, majd nagy sikert megélő: „Skizológia” című opusról van szó), melyet Bereznai Péter tervezett… Két dolog (akkor már jó ideje) nyilvánvaló volt számomra. 1. Nagy bölcsességem a bölcsőben ért véget. 2. Nincs megoldás, „csak” Folyamat van…
Túl a Halvány feketéken, és az Individuális petroglifák konceptuális absztrahálásán – és talán már a mágikus-rituális mértani vadászatokon is túl, de a konceptek mögötti társadalomkritikai, neo-dadaisztikus gesztusokat is meghaladva: belső terek és időburkok szakadtak föl, szférák nyíltak, átjárások, áramlások bontakoztak ki:
Agni – Axis Mundi – Alkímiai konjunkció – Agrippa – Tabula Smaragdina – Zarathustra – Parsifal – Guénon – Böhme – Nick Cave… Minden(ki) Platón barlang-képzetébe (vissza)vetülve, majd visszahőkölve: sokkos állapotban, rezignálva,
a Világ Köldökének ingoványos peremein egyensúlyozva…
Bereznai Péter: Konfirmáció IV., 2015, ipari festék, akril, vászon, fa, 42 x 120 cm
Madártollakba hempergőzött, önmagukba karmokkal beleíró képek és installációk szólítottak meg, Janus-maszkos, üstdob-testű, démonokat űző alakok mormogtak, miközben egy nyomdász-guruból átváltozó architektúra-sámán szentelte föl a beavatott térben magukhoz hívó, merített-papír falakba ágyazott, hologram-szerű ikonokat (is)…
Pepe Jeu varázs-szavai önálló életre keltek. Karakterbetűk egy papiruszkódexről!
Jeu könyvei a túlvilági lények rendszerezett ismertetésével és a veszélyek leküzdésének útmutatásaival foglalkoznak… – Maszkok, pajzsok, madár-totemek, sebesült angyalok… A Rögzített lépés című kisplasztika teremtése óta 40 év telt el…
A vegyes technikával készült „kibernetikus” közvetítő-lény: további utakra hívó lépéseket generált, előhívva, felmutatva a formázott fába, vászonba épülő, strukturálisan meditatív extravaganciát…
Hormonok: melatoinok. DNS-ben lüktető spirálok… Az arany és a fehér fény:
a „Mester” temperamentuma felé irányulnak, de rejtőzködve, köztes terekben várakozva, megrekedve: földi járatokban, ásványokban is meglapulnak. A fekete-szénben, az ónix áttetszőségében, az obszidián sejtelmes-fekete foltjaiban, az opálos füst-kvarcokban, a grafitporban, a szürke-hályogban, a szürke-fekete érzületekben
is ott pulzálnak. Az Idő („kortalan”) lényegébe, a lírikus-absztrakt formákba is beivódnak…
A féltve őrzött tudás, akár a hermetikus gyémánt: sub rosa létezik…
Ám a szvasztika, ezen ősi jelkép, a Bereznai Péter munkáiban visszatérő, mondhatni: folyamatosan jelenlévő formula (Napkerék, Napkereszt „jó jel, jó szerencse”),
még ha visszafogottan, beépítve, rejtőzködve, vagy egy-egy labirintus részeként is: de az Univerzumnak él! – A szvasztika elterjedtségét, kialakulását, kulturális diffúziók „együttállásának” is nevezhetnénk. Egyszerű, szimmetrikus alakja miatt számos, különböző kultúra, egymástól függetlenül is felfedezte. Főként a szanszkrit nyelvterület(ek)ről ismerhetjük (hinduizmus, dzsainizmus, tibeti Bön)… Kontextustól függően szimbolizálhatta a szerencsét, a napot, Brahmát,
a szamszárát…
Vallásokban, művészetekben egyaránt jelentős jelkép, másrészt: etimológiai szempontokból is érdekes lehet… A kereszt alakú ábrákon, mint például a szvasztikán, a primordiális elemet a középpont, a Pólus jeleníti meg. A négy kardinális pont, valamint a négy másik elem a (kvintesszenciából született,
szerte-ágazó) négyességet minden értelemben szimbolizálja.
Egy ősi kínai kézirat az üstökös-csóvák változatait tárgyalja.
A legtöbb ábra szokásos formájú üstökösöket mutat be, az utolsón azonban
egy olyan látható, amelyen az üstökös-magból négy hajlított csóva indul ki
négy különböző irányba. A négy csóva éppen egy szvasztikát formál…
Az ókorban széles körben használták – többek között – a hettiták, a kelták,
az etruszkok, a görögök. Megjelenik számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában. Például egy krétai cserépedényen vagy a Han-dinasztia korabeli
selyem üstököstérkép-en is látható… Carl Gustav Jung terminológiájával élve:
a kollektív tudattalan része.
Bereznai Péter szellemi „konstrukciói”, festmény-objektjei, mint önnön anyagukat feloldó labirintus-töredékek, melyek önmagukat újraalkotva, újabb megfejtésre váró labirintusokat is indukálnak. A körforgásban lévő állandóságot keresik, rögzítik,
az állandó vissza- és előre (föl- le) mutatásban a folyamatosságot, az esetlegesben
a tartást, a magatartásban a hitet és a szenzibilitást, a megtartásban a minőséget közvetítik…
A „megvalósult” emberben (lévén centrális helyzetben): az „Ég Akciója” tükröződik.
Bereznai Péter: Karácsony éjszaka a művésztelepen, 2016, ipari festék, akril, vászon, fa, 45 x 45 cm
Mandalák. Mandalák részletei. Vagyunk. A Kozmosz, az Univerzum múlandóság-ábrázolásai… A Nagy Egészben jelen-való (jeleket-hagyó) jelek vagyunk… Mélységes labirintusokból többnyire nehéz kijutni. Ám abba beleszületni, azt felismerni, mármint a „bele-születést” – és a (katakomba-rendszereket idéző) labirintusokban fényt találni s avval évtizedeken át világítani, profán, sőt alvilági tájakat, világokat bejárva: spirituális utakat találni, bizonyosan még nehezebb feladat!
A pszichikus és pneumatikus (szellemiség által vezetett, gnosztikus) emberek sokszor magyarázatok, definíciók nélkül is megértik egymást. Körülmények és konkrétumok lassan elhagyják kontúrjaikat, fokozatosan (f)elszabadulnak…
A Magok szavakon túli jelentéssé formálódnak, alkonyi ablakokba rendeződnek, éjjeli növényekké alakulnak… A mínusz-jelek egymásra ráborulnak, középső részük összetapad, eggyé válnak, felborulnak, talpra állnak, (f)elfordulnak, plusz-jelekké, célkeresztté, keresztfákká lényegülnek… Negatívból – pozitívok. Magok, kockák, hajlatok, élek (élek, élek, élek) és görbületek, betűk, horgok, spirálok, feszületek összegyűlnek, jelen(tés)ükben feloldódnak, mágikus körben Egyesülnek…
*
Az Idő: spirál. Az Idő: hagyma. S az Idő, az időtlen Időnek is időt hagyva: az elme-labirintusokat kutatgatja. Át is hatja. Mindig „időben” teszi ezt az idő-hagyma, rétegekbe is beszagolva, behatolva, önmaga burkait is föl-fölszaggatva…
Mindenféle téren így hát,
át-átjárva talál lírát.
S ekképpen lát újabb terekben kiutat,
rést, hézagot, formai logoszt – s állagot,
mely az ismert formákon
(ideje-múltán, méltán): régen áthatott…
– – – – – – –
Epilógus:
A gnosztikusok a nyolcadik körben (szférában), a Leviathán fölötti helyen képzelték a Paradicsomot s az állatövet is. Ezután kékes homály, majd sárgás fény, azután
a Fiú, és legfölül az Atya lakhelye. – E két zónát metszi egy kisebb kör, ez az Agapé, a Szeretet. – Órigenész* is megidézve. Kata Kelszu = Contra Celsum…
*Órigenész Adamantiosz (Egyiptom, Alexandria 184 körül – Fönícia, Türosz, 254): görög nyelven alkotó. Az egyetemes zsinat által eretnekként elítélt ókeresztény teológiai író, exegéta (görögül ekszégeiszthai), azaz a szentírás-magyarázat tudósa.
Ferenczy Múzeum, Szentendre Terem
2016. november 10. – 2017. január 22.
