Laurian Popa kiállítása
Claudio Scorretti
Az utóbbi ötven év művészeti gyakorlatában a tárgy, bármilyen banális tárgy, megerősítette a pozícióját a kortárs művészet területén. A múlt század kezdetétől errefelé, a híres duchamp-i ready made-ekkel egyidőben, a tárgy nem-rendeltetésszerű használata az ábrázolások és gyakorlatba ültetett ötletek centrifugális mozgását generálta és számtalan átváltozás-folyamatot. A nézőben gyakran merültek fel kérdések az eredeti tárgy valós hovatartozását és anyagiságát illetően, s annyival inkább a tárgyak asszociációira vonatkozóan, mely a jelentés gyors eltűnését eredményezi. A tárgy identitása a kommunikáció egyfajta kitágulásává változott, reflexszé vagy kereskedelmi torzulássá, ahogy a pop-artnak, ennek a kombinatorikus művészetnek az esetében is történt – mint Rauschenberg műveiben, a New Dada megnyilvánulásaiban -, vagy humoros sagává, ahogy a Fischli & Weiss színházi installációiban megjelenik, hogy csak néhány példát idézzünk.
Az utóbbi ötven év művészeti gyakorlatában a tárgy, bármilyen banális tárgy, megerősítette a pozícióját a kortárs művészet területén. A múlt század kezdetétől errefelé, a híres duchamp-i ready made-ekkel egyidőben, a tárgy nem-rendeltetésszerű használata az ábrázolások és gyakorlatba ültetett ötletek centrifugális mozgását generálta és számtalan átváltozás-folyamatot. A nézőben gyakran merültek fel kérdések az eredeti tárgy valós hovatartozását és anyagiságát illetően, s annyival inkább a tárgyak asszociációira vonatkozóan, mely a jelentés gyors eltűnését eredményezi. A tárgy identitása a kommunikáció egyfajta kitágulásává változott, reflexszé vagy kereskedelmi torzulássá, ahogy a pop-artnak, ennek a kombinatorikus művészetnek az esetében is történt – mint Rauschenberg műveiben, a New Dada megnyilvánulásaiban -, vagy humoros sagává, ahogy a Fischli & Weiss színházi installációiban megjelenik, hogy csak néhány példát idézzünk.

Az élettelen tárgyak világa, melyeket kiutasítottak eredeti funkcionális és kereskedelmi környezetükből – és ezzel megfosztották tőle – tökéletesen leírja Laurian Popa kifejezési eszközeit, melyek viszonyulásmódja személyes és absztrakt és figuratív egy időben. A Laurian jegyezte művekben a kölcsönhatások és interferenciák komplex kapcsolatokat hoznak létre a művészi technika és nyelvezet között, hiányzó marginális szereplőkre utalnak, akiket azonban vizuálisan körvonalaznak a távolítási és építkezési technikák, melyek a jelenlét-hiány váltakozást biztosítják, ez pedig, mondhatnánk, a tárgyak bemutatásának technikájával képez ellentétet.
Az előző, 2o14-es, az Aradi Szépművészeti Múzeumban megrendezett kiállításon Laurian a színházi kellékekből indult ki, egy egész színpadi arzenálból, melynek elemei megrongálódtak, elhasználódtak – ezeket a művész újrahasznosította, és új szerepet bízott rájuk egy új, saját eredeti darabban, egy figuratív és absztrakt narrációt épített fel általuk, mely akkor a kompozíciós módszert és a tematikus értelmezést szolgálta. Ugyanezek a korlátozott és absztrakt térbe vetett jelennek meg most a Futás után című kiállításban a csíkszeredai Új Kriterion Galériában.
Az önazonosság elvesztése az emlékezet elvesztésébe csap át és fordítva, a saját maga ellen fordult tárgy az utca embereinek lassú, a versenyfutás végén levő versenyző mozgását kapja el, méghozzá egy ideiglenes és szándékolatlan ready-made képben. Egy tárgy többféle projekciója (a paplan például hol sárga, hol piros) több különváló szakaszban jelenik meg, mikro-narrációk alanyaként, és párhuzamos, befejezetlen cikkcakkban olvad fel, a színek olyan robbanásában, mely az elsődleges rendeltetésüktől megfosztott tárgyak mozaikjai között történik. Miközben az utca emberei, akik egyáltalán nem jelennek meg ezekben a munkákban, láthatatlan, hívatlan árnyak csupán, az üldözött élet nyomai ezekben a jelenlétüktől megfosztott terekben.

A szerző művészeti tanácsadó, kurátor.
A szöveget fordította Demény Péter
Megnyitó: 2015. október 1., 18h
Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
Petőfi u. 4.