Rovatunk cikkei csak az uM Online-on olvashatók, nyomtatásban nem jelennek meg.

Ahol swing van, ott út is van
CAPAZINE – LET’S DANCE

2020-02-13T11:37:34+00:00

Nemes Z. Márió
A felforgatáscentrikus gondolatmenet egészen következetesen jut el a mainstream intézményrendszeren kívüli (fan)zine formátumhoz, mely az „információterjesztésre alkalmazott nyomtatott sajtó „félrehasználatának” egyik legjobban működő példája volt az internet megjelenéséig.”

Ahol swing van, ott út is van
CAPAZINE – LET’S DANCE
2020-02-13T11:37:34+00:00

Give Me Back My Skin
Kacsák Tamás kiállítása az Aula Galériában

2020-02-13T11:24:22+00:00

Nagy T. Katalin
A fekete-fehér fotók rendkívül finom modellálása, érzékeny kidolgozottsága, a fiúk arckifejezése rabul ejti tekintetünket, mely aztán zavarodottá válik az applikációk észlelésével, s a felkavaró információs szövegek olvastán.

Give Me Back My Skin
Kacsák Tamás kiállítása az Aula Galériában
2020-02-13T11:24:22+00:00

A múló idő jövőképei
Wellisch Tehel Judit kiállítása

2020-02-13T11:15:59+00:00

Nagy T. Katalin
A valóságos és a művészi útkeresés párhuzamosan futott. Juditra kezdetben az absztrakt expresszionizmus tett mély benyomást, képei feszültséggel teli érzelmeket tolmácsolnak, organikus motívumai sokszor húscafatokra emlékeztetnek.

A múló idő jövőképei
Wellisch Tehel Judit kiállítása
2020-02-13T11:15:59+00:00

Nem minden kép beszél magáért
Mélyáramok

2020-02-03T21:43:09+00:00

Áfra János
A debreceni MODEM Mélyáramok című kiállítása a koncepcióleírás alapján egy igazán sokat ígérő anyag, amelyet bejárva „fókuszáltan és komplexen tárulhatnak föl a mélyáramok a magyar fotográfiában”, csakhogy ha valaki erre alapozva azzal az előfeltevéssel járja körbe a kiállítóteret, hogy a végére egy átfogó és egységes képet kap majd a magyar fotográfia történetének meghatározó erővonalairól, könnyen lehet, hogy csalódni fog.

Nem minden kép beszél magáért
Mélyáramok
2020-02-03T21:43:09+00:00

Barnie szeret
Metzing Eszter varrottas képei

2020-01-21T21:07:59+00:00

Révész Emese
Metzing minden képét áthatja a lebegés, a felfüggesztett paradicsomi vásznat, a baldachinos tüllre hímzett babafejeket éppúgy, mint a lávatenger felett lebegő gyerekaktokat. Lebegésük pedig megidézi az emlékek alakváltó természetét, folytonos alakulását, ismétlődő, recitáló formáját. Úgy szivárog át konkrét alakjukon a szorongás, ahogy a festék itatja át a lepedő vásznát.

Barnie szeret
Metzing Eszter varrottas képei
2020-01-21T21:07:59+00:00

Napló mobilban elbeszélve
Horváth Csilla kiállítása

2020-01-21T21:20:42+00:00

Sinkó István
Horváth Csilla naplót írt, a Kahan Art kiállítótermében olvashatóak a naplóbejegyzések. Hogy nem is olvashatóak? Hát persze, mert Horváth Csilla képzőművész, ő képben, plasztikában, installációban, mobilszoborban mondja el, amit érez.

Napló mobilban elbeszélve
Horváth Csilla kiállítása
2020-01-21T21:20:42+00:00

Anakronizmus vagy utópia?
képeslap – boríték – bélyeg – pecsét

2020-01-16T12:16:42+00:00

Nagy T. Katalin
A dohányzás új szabályainak bevezetésével mindennapi látvány lett Budapest utcáin is az ácsorgó dohányos jelensége. Ez a néhány percet igénylő, legtöbbeknél befelé nézéssel járó tevékenység Kósa Gergő esetében a környezet ismétlődő tanulmányozásával járt. A környezet a fiatal művész új munkahelye, az Újlipótvárosi Galéria a Radnóti és a Tátra utca sarkán. Képzőművészről lévén szó, a „nyitott szemmel a világban” attitűd nála többszörösen is igaz. Foglalkoztatta egy pályázat, hogyan lehetne megmutatni a kerületet, kapcsolatba kerülni a szűkebb és tágabb környezettel.

Anakronizmus vagy utópia?
képeslap – boríték – bélyeg – pecsét
2020-01-16T12:16:42+00:00

Határeset
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor kiállítása

2020-01-09T13:16:40+00:00

Kozák Csaba
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor közös tárlatának címe Határeset. Ezt a főnevet a Wikiszótár így értelmezi: „nem egyértelmű tény, helyzet, amelynek besorolása, meghatározása kétféle is lehet, ezért bizonytalan.” Esetükben a cím arra utalhat, hogy Biró és Jakabházi a magyar–román határon innen és túl élnek; Szeged és Temesvár csupán 115 kilométerre fekszenek egymástól. A hívószó azt is jelezheti, hogy mindkét alkotó műveinek mérete, technikája, datálása hasonló, mindketten egyaránt használnak ábrázoló, figurális és absztrakt fragmentumokat, ám munkáik egyértelműen elkülöníthetőek, közöttük is húzódik egy határ.

Határeset
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor kiállítása
2020-01-09T13:16:40+00:00

Derkó’19
Beszámoló kiállítás az M21-ben

2020-01-07T20:37:53+00:00

Fekete Dénes
Már-már hagyományosnak mondható, hogy a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj díjazottjai a beszámoló kiállításukat a pécsi M21 Galériában mutatják be: a 2019-es kiállítás az eltelt évek alatt sorban a negyedik alkalom, melynek során a Zsolnay Kulturális Negyedben találkoznak a fiatal művészek, hogy az elmúlt egy év alkotói tevékenységével számot vessenek.

Derkó’19
Beszámoló kiállítás az M21-ben
2020-01-07T20:37:53+00:00

A kép mint megkonstruált logikai rendszer
Interjú Pintér Diával

2020-01-06T18:05:19+00:00

Sirbik Attila
Pintér Dia különböző anyagkísérletekbe foglalt képeket készít. 2013 óta képeinek egyik fő alkotóeleme és szereplője a szerpentin-papírszalag, amellyel aszketikus elszántsággal építi figuralitásba hajló képeit. Analizáció, képfelbontás, összerakás. Ezzel a fajta aprólékos, időt igénylő művelettel egy másfajta időegységélményt kínál fel magának és a nézőnek, amellyel társadalmunk gyors ütemű életérzéséből szeretne egy kis időt kiszakítani, és a figyelmet az aprólékos részletekkel a jelenetekre irányítani. Jelenetei korunk főbb problémáiból, főképpen az egyén elidegenedéséből és a virtuális világ személytelen feszültségéből fakad.

A kép mint megkonstruált logikai rendszer
Interjú Pintér Diával
2020-01-06T18:05:19+00:00

Történjen végre valami
Interjú Barakonyi Szabolccsal Hűlt hely című kiállítása kapcsán

2019-12-31T09:35:15+00:00

Sirbik Attila
Barakonyi Szabolcs legújabb, a Deák Erika Galériában bemutatott anyaga bűntények helyszínein készült. Eddigi munkásságában is mindig foglalkoztatta egy dokumentarista látásmód, a valóság abszurd helyzetekben való bemutatása. Ahogy korábbi sorozatai, úgy a jelenlegi is a dokumentum és a valóság viszonyával foglalkozik. A képek, amelyeket a kiállításon láthattunk egyszerre szomorúak és valóságosak, izgalmasak és titokzatosak. Amint rájövünk, hogy a kép egy egyszeri és megismételhetetlen helyszínen készült, azaz nem egy megrendezett, hanem valóságos bűntény vagy baleset helyszínén, a befogadóban munkálni kezd a rejtély, a titok felfedésének izgalmas, felfokozott érzelmi játéka.

Történjen végre valami
Interjú Barakonyi Szabolccsal Hűlt hely című kiállítása kapcsán
2019-12-31T09:35:15+00:00