Breznay András
Egy hommáge témájú pályázati kiírásban – mint amilyen a Vaszilij Kandinszkij 150 éve született című – nagy a kísértés, hogy az illető arcképéből vagy leghatásosabb alkotásából induljon ki a művész. Az viszont itt ebben az esetben kötöttség volt, hogy 20 centimétert nem meghaladó felületen mutassák be a művészek, mi a fontos Kandinszkij alkotói életművében a hetedik MATRICA-kiállításon.
Kandinszkij és orosz művésztársai voltak a legbátrabbak az absztrakt művészet kibontakoztatásában. Méltán Kandinszkij a legnagyobb klasszikus avantgárd alkotó, aki az alkotói szabadság új területeivel ismertette meg Európát. Breuer Marcel fejezte ki elsőként tiszteletét a művész felé avval, hogy fémvázas fantáziaszékét Vaszilijnek, azaz Kandinszkijnek ajánlotta 1925-ben, és a Bauhaus művésztanárai akkoriban azt használták, mint ahogy Moholy-Nagy László németországi lakásában is megtalálható volt a szék. A színfelület és felbomlott forma tekintetében a Kandinszkij-festményeken szabad aszimmetrikus és nyitott formákat észlelünk, de ezeken a látható dolgokon kívül fontosabb a festő totális szabadságvágya, amelyben a témától független abszolút művészetet alapítja meg.
Olajos György: In memoriam Kandinsky I., 2016, giclée print, 20×20 cm
Olajos György mintha kanonizálni szeretné a nyitott formákat, szimmetriába kényszeríti, szőnyegszerű horror vacui tapétái hihetetlen munkaigényességről árulkodnak, melyet négyzetes kombinatív lombikokba zárja kísérletét megteremtve egyfajta neoszimmetrizmust. Gyűjtőszenvedélye, megmutatja grafikai érzékenysége lepkegyűjteményhez hasonlító tárházát.
Egyetlen fekete-fehérnek tűnő mű található, és az fődíjat ért: Stark Istváné, aki az 1970-es években felbukkanó játékra, a spirográfra emlékeztető koncentrikus spirálokkal a gombolyag elvének struktúráját ábrázolja, mely a kifelé tágulást, befelé sűrítést halmozottan alkalmazza. Ez a festői komponáló technika Kandinszkijtól sem állt távol, amivel Stark Kandinszkij uomo universale betöltött modern kori szerepét méltatja.
Kandinszkij festményeiben nem nagyon törekedett a színharmóniák behangolására, ezt azonban Finta Edit gondolja tovább az 1925-ben festett Kékben című festményének egyfajta “mi lett volna ha…” szín rekonstrukciójával. Ugyanez jellemző a térbehelyezésre, a plasztikai értékekre. Ezt a lehetőséget Krnács Ágota gondolja tovább, és videoanimációban erősíti meg.
Krnács Ágota: Hommage á Kandinszkij – Apró világok átirata IV. (sorozat, animáció), 2016, komputergrafika, 12×20 cm +videó
Kelecsényi Csilla: Improvizációk-inspirációk 3., 2016, digitális print, 20×20 cm
A londoni járdarepedések struktúratanulmányai és a siófoki vízből kiálló kövek után Kelecsényi Csilla homályosítás-élesítés-pixelesedés tanulmánnyal utal Kandinszkij transzform életpályaciklusára, amikor a Der Blaue Reiter expresszionista lazaságból szigorúbb, geometrikus absztrakttá vált úgy, hogy formakincsén mit sem változtat.
Vannak a tárlaton inkább a Bauhausra utaló művek. Kandinszkij meghatározó művésztanár volt, de az intézmény éppen egy összművészeti élményt akart adni, és nem szubjektumba ágyazott egyéniségeket. Ebből a szempontból, még ha Kandinszkij 1913-as „színtanulmánya” korábbi, mint a Bauhaus, Gyenes Zsolt inkább Johannes Itten és tanítványa, Josef Albers munkáira ad távoli asszociációt. De még távolabbi, véletlenszerű kapcsolódások is felmerülnek – például Kurt Schwitters műtermi Mertz-bauja, amely már a klasszikus német avantgárd felé bővíti a tiszteletadást.
A művészettörténet keveset tud arról az időszakról, amikor Kandinszkij még és már Oroszországban tartózkodott, erre hívja fel a figyelmet a szabadságvágy igényével két montázsszerű sorozatban Olena Golub kijevi művész.
Olena Golub (Ukrajna): Kandinszkij ogyesszai álma 2, 2016, digitális print, 20×20 cm
A kiállítás összképe nem kizárólag a nagy orosz-német művész szűken tárgyalt törekvéseinek boncolása, hanem tiszteletadás az absztrakt szülőatyjának, aki 1910-ben minden előzetes elképzelés nélkül festi meg kisméretű akvarelljét, amivel elindítja az absztrakciót. Jelen kiállítás arról ad tudósítást, hogy a művészek élnek az absztrakt által nyújtott előnyökkel, de nem a purizmus jegyében, hanem a miniatűr keretein belül jól kommunikálható gesztusokkal, s a káosz és a rend tekintetében nagy alkotókedvvel keresik a véletlen effektusokat a racionálisan megtervezett komputerprogramokban.
A kiállítás zsűrielnöke, Eugénia Gortchakova (1950–2016) nemzetközi hírű képző- és videóművész nem sokkal a zsűrizés után elhunyt, a kiállítás a róla való megemlékezés is.
MATRICÁK 2017 (Kisméretű Elektrográfiai Alkotások VII. Nemzetközi Kiállítása)
Próféta Galériában, a Magyar Elektrográfiai Társaság/MET szervezésében
2017. március 2–31.
